Termékek

1. Annak vizsgálata, hogy az adenozin-difoszfátból (ADP) származó adenozin gátolhatja-e a vérlemezke-aggregációt, különösen P2Y12 antagonista jelenlétében, ahol az ADP P2Y12 receptorra gyakorolt ​​hatása megakadályozható lenne. A vérlemezke-aggregációt a trombin receptor aktivátorra adott válaszként mértük peptid thrombocyta-számlálással vérlemezkében gazdag plazmában (PRP) és teljes vérben ADP és a P2Y12 antagonisták cangrelor, prasugrel aktív metabolit és ticagrelor jelenlétében.P2Y12 antagonista jelenlétében a PRP ADP-vel történő előinkubálása gátolta az aggregációt;ezt a hatást az adenozin-deamináz megszüntette.A teljes vérben nem fordult elő az aggregáció gátlása, kivéve ha dipiridamolt adtak hozzá az adenozin vörösvértestekbe történő felvételének gátlására.Az ADP PRP-ben és teljes vérben kifejtett hatásait adenozinnal replikáltuk, és közvetlenül összefüggött a cAMP változásával (vazodilatátor-stimulált foszfoprotein foszforilációval értékelve).Minden eredmény ugyanaz volt, függetlenül az alkalmazott P2Y12 antagonistától. Az ADP gátolja a vérlemezke-aggregációt P2Y12 antagonista jelenlétében az adenozinná történő átalakulás révén.A gátlás a PRP-ben történik, de a teljes vérben nem, kivéve ha az adenozin felvétel gátolt.A vizsgált P2Y12 antagonisták egyike sem reprodukálta a dipiridamol hatásait az elvégzett kísérletekben.

2. Az ADP gyenge thrombocyta-agonistának számít, mivel korlátozott aggregációs reakciókat indukál in vitro az extracelluláris Ca(2+) fiziológiás koncentrációinál [(Ca(2+) )(o) ].A [Ca(2+) ](o) csökkentése paradox módon fokozza az ADP által kiváltott aggregációt, ezt a hatást a fokozott tromboxán A(2) termelésnek tulajdonítják.Ez a tanulmány az ektonukleotidázok szerepét vizsgálta a vérlemezke-aktiváció [Ca(2+) ](o) -függésében.A [Ca(2+) ](o) millimolárisról mikromolárisra csökkentése az ADP (10 μmol/l) által kiváltott thrombocyta aggregációt átmeneti állapotból tartós válaszreakcióvá alakította mind a vérlemezkében gazdag plazmában, mind a mosott szuszpenziókban.A tromboxán A(2) termelésének aszpirinnel való blokkolása nem befolyásolta ezt a [Ca(2+) ](o) -függőséget.Az ADP degradáció megelőzése megszüntette az alacsony és a fiziológiás [Ca(2+) ](o) közötti különbségeket, ami mindkét körülmények között robusztus és tartós aggregációt eredményezett.Az extracelluláris ADP mérései mind a plazmában, mind az apirázt tartalmazó sóoldatban csökkent lebomlást mutattak ki mikromolárisnál a millimoláris [Ca(2+) ](o) értékhez képest.Amint arról korábban beszámoltunk, a tromboxán A(2) képződése fokozódott alacsony [Ca(2+) ](o) mellett, azonban ez független volt az ektonukleotidáz aktivitástól(.) A P2Y receptor antagonisták cangrelor és MRS2179 bizonyították a P2Y(12) receptorok szükségességét a tartós ADP által kiváltott aggregációhoz, kisebb szereppel a P2Y(1) számára.Összefoglalva, a Ca(2+)-függő ektonukleotidáz aktivitás a fő tényező, amely meghatározza a vérlemezke ADP-hez történő aggregáció mértékét, és ezt ellenőrizni kell a P2Y receptor aktiválódási vizsgálatok során.